Sok minden beérett most az utóbbi hónapokban. Szinte olyannyira felgyorsultak körülöttem a dolgok, hogy már-már az örvény-metaforát találom alkalmasnak, hogy leírjam, hogyan érzem magam; még
γνῶθι σεαυτόν. Ógörögül tanulok. Nincs jobb dolgom? Hogyne lenne. A MűGond azonban, ahol már több mint két éve dolgozom, nem csak arra inspirál, hogy olvassam
Előfordul, hogy nem magam választom meg a témát, hanem felkérést kapok, hogy milyentörténetet meséljek. Ez néha igazi kihívás tud lenni. Viszonylag könnyű ugyanis elmesélni egytörténetet,
Vagyis tengeri mesék, avagy ha vízre vágyunk, de nincs a közelünkben Három történet jutott eszembe a tengerről, melyeket nagyon szeretek. Az első egy hawaii történet: Punia és
Legújabb kedves mesegyűjteményem, melyet a Rukkoláról happoltam: A láthatatlan tolvaj. (Már ezért az egy kötetért megérte rukkolázni).Gazdagon összeállított mesegyűjtemény, egyetlen hibája, hogy nem jelez forrásokat, mesemondókat és típusokat,
Sok mesemondó indul a színpadról, vagy a katedráról, hiszen egyrészt a mesék didaxis nélkül tanítanak, másrészt határozottan kell hozzájuk előadói véna, de nagy számban vannak
