Számomra kiemelkedő élmény volt Cili előadói tehetsége, mert nem csupán mesélt, hanem ő maga is a mesévé vált, ezzel is fokozva bennünk a bevonódás élményét. Egy kis időre elvonulhattunk a zakatoló hétköznapokból, jelen voltunk ott együtt, külön-külön magunkban és mégis közösen a mesékben. A mesehallgatás az összeszedettséget, a lelassulást, az önmagunkba való visszatérést, a belső történéseink feldolgozását tette lehetővé. Köszönöm, hogy újra felfedezhettem a mesemondást, mint mindezeknek az egyik legősibb útját!

Cecília kedves és határozott egyéniségével gyöngéden terelgette a program széles medrében a résztvevőket, a hallgatóság már az első perctől kezdve közvetlenül és barátságosan tudott kapcsolódni hozzá. A résztvevők igényeire és korosztályra szabottan tudott adni mindannyiunknak, figyelmet, teret, időt, hitet és élményeket. Meg tudta szólítani a kisgyermekeket és szüleiket egyaránt. Örömmel tapasztaltam, hogy a régebbi és a modernebb dolgokban is jártas, hogy tud hidat és alternatívát nyújtani. Felelősségteljesen és önazonosan volt jelen, ami nekem sokat számít.

Lenyűgözött a Perszephoné előadás, különösen az az őszinte nyíltság, amellyel Stenszky Cecília kiállt, hogy megmutassa az utat, amelyen átment. Meg hogy nyilvánvalóvá tette a népi tudás és a mítoszok erejét; nagy erő volt mindebben.

Cecília mítoszmesélése átemel egy másik világba, mondja és mondja, lassan eloldódik a valóság… a dob hullámzó ritmusát már belülről érzed! Megelevenedik a hellén világ, fehér sziklák, borszínű tenger habjai, Odüsszeusz hajóján utazunk, az istenek szavát füleljük a fényűző lakomán, és együtt siratjuk az elesett harcost az ifjú feleséggel. Az emberiség közös története, de a saját egyéni sorsunk történéseire is rácsodálkozhatunk,.. hiszen ez velem is megtörtént! Egy óra Cecíliával, ha csak gyönyörködni szeretnél a mesében, de kincset viszel haza, ha meghallod, hogy Neked személy szerint mit mond a mese, kiben ismered fel önmagad!

Cilinek elementáris energiái vannak, szinte sámánként közvetítette a meséket számunkra.

"Kicsik-nagyok ámulva hallgatták Cili történeteit, amelyeket úgy válogatott össze, hogy egy világkörüli utazáson vegyünk részt, anélkül, hogy a permakultúrában gondozott kertjéből kiléptünk volna. Ahogyan a rozmaring, libatop, csalán vagy a szederinda megfér egymás mellett, úgy illeszkedtek a népek meséi is az est folyamába. Japán erdeitől az afrikai szavannákon át egészen az észak-amerikai indiánok földjéig jutottunk, majd visszakanyarodtunk a magyar népmesekincseinkig. Furfangos alakváltók, el-elfáradó huncut rókák, bölcs és tréfás törpeszarvasok, jószívű Tulipánkirálylányok táncolták körbe a szárított ökörfarkkóróból készült fáklya tüzét. Ahogy ott ültünk a pislákoló láng fényében a téglából, pallóból eszkábált padokon, úgy ágyazott meg Cili a meséivel szárnyaló gondolatainknak."

A workshop segítséget adott számomra, mert eddig csak könyvekből olvastam. Kapszkodókat kaptam ahhoz, hogy eljussak a könyvből olvasástól addig, hogy én magam meséljek fejből. Megtapasztaltam, hogy hogyan épül fel a fejből mesélés, milyen elemeket szükségek ahhoz, hogy ez működjön. Nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a fejből mesélés egyénre szabható, és bárki alakíthatja a meséket a saját egyénisége és a gyermekei igényei szerint.

"Nagyon feldobott a fejből mesélés workshop örülök, hogy elmentem. Jól ötvöztétek az elméletet a gyakorlattal, tetszett, hogy mi is aktív részesei lehettünk a napnak. Az apró gyakorlatok sokat segítettek oldódni és átérezni a mesélés örömét. Meglepett a saját mesém, hogy ez bennem van, hogy kinyílt egy kapu. Másrészt komoly önismereti hozadéka lett. Azóta rengeteget nézegetjük a könyveket, és mesélek róluk a saját szavaimmal."

Ahogy Cili fellépett a színpadra és elkezdett énekelni, abban a pillanatban elindultam vele valahová, ahová csak ő tudta az utat. A lelkem mélyéig megszólított, tapintattal és finoman, de megközelítettük a rettenetet, amiről beszélni alig lehet. Voltunk a pokolban, de tudtuk, hogy csak látogatóban vagyunk ott. Biztonsággal fel is jöttünk onnan, és újra kisütött a nap a virágos réten, még ha nem is olyan fergetegesen gyorsan, de ettől emberi. Köszönöm, Cili, az élményt, napokig hatott rám, és mint minden nagy élmény az életben, a részem marad.