γνῶθι σεαυτόν.
Ógörögül tanulok. Nincs jobb dolgom? Hogyne lenne. A MűGond azonban, ahol már több mint két éve dolgozom, nem csak arra inspirál, hogy olvassam újra a József és testvéreit (ha csak egy könyvet olvasol el…), hogy álljak neki és fejezzem is be az Ulyssest, vagy hogy fedezzem fel a szépséget Wagner munkásságában, amellyel kapcsolatban eddig nem voltak túl jó tapasztalataim. Mindezeket megugrottam, és ahogy végre otthon érzem magam az értelmiségi létben, egyszerre azt éreztem: arra vágyom, hogy még mélyebbre merüljek. Ebben persze a három év pszichodráma is segít (köszönöm, Életfonal Mentálhigiénés Élményműhely Veszprém).
Hogy ne elveszve bolyongjak a saját kultúrámban, hanem kezdjem el megismerni ezt a krétai labirintust, és így tudjam továbbadni meséken vagy tanításon keresztül. Hogy ne csak magamat ismerjem meg, hanem a tágabb világot is, amelybe születtem, amely meghatározza a gondolkodásomat és a fogalmi kereteimet, és amelynek mítoszai (szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt) hatással vannak a szavaimra és tetteimre egyaránt.
Hogy mire jó ógörögül tanulni? Nem állítom, hogy valaha is folyékonyan fogom olvasni Platónt, de nem is az a cél; és mindez nem pusztán szellemi kihívás, vagy a mítoszkutatás velejárója, noha ezek is vastagon benne vannak. Ahogy egyre több szót felismerek a saját nyelvhasználatomból, és rájövök, hogy ez is onnan ismerős, és az is ógörög szó, a sok heuréka-élmény olyan dopaminnal lát el, amelyre a sorozatok nem képesek. Nem mellesleg pedig feltárult előttem egy ajtó, amelyen bármikor benézhetek, ha görög mítoszokat kutatok, hogy nektek elmeséljem. Mert amikor már nem egy ijesztő, ismeretlen labirintus és ákombákom-halmaz a görög szöveg, hanem a számomra fontos forrásoknak utána tudok nézni, az hatalmas szabadságot ad.
Nem tudom, meddig fog tartani ez a kaland. Senki sem vizsgáztat, a magam örömére tanulok. És a göröggel nemcsak a saját európai gyökereimet ismerem meg jobban, hanem magamat is.
γνῶθι σεαυτόν, ahogy a delphoi jósda felirata mondja, mielőtt kérdeznénk bármit is: Ismerd meg önmagad!
A szöveg, amit tanulmányozok most elsősorban, nem ógörög, hanem koiné, vagyis közös görög: János evangéliumának az első néhány mondata. Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az ige. Ez tulajdonképpen még Homérosznál és Szophoklésznél is gyönyörűbb, mert a saját vallásom szent szövege. Hát így. Menet közben rájöttem, hogy a nagyapám is tanult görögül. Még egy dolog, ami összeköt.
