Blog

Stenszky Cecília: bemutatkozás

Ki vagyok?

Mesemondó vagyok. Sok identitásjelölő fogalmat tudnék még használni, de ez az, ahova minden
kifut. A magyartanár, a folklorista-néprajzos, az énekes, a cserkész, az édesanya: történeteket mesélek.
A mesemondás a hivatásom, a szenvedélyem, az utam, az adományom, amelyet továbbadok nektek.
Hosszú út vezetett idáig, és harmincegy éves koromig nem is tudtam, hogy valójában tízezer évvel
ezelőtt lemaradt a lelkem, és valójában még mindig ott ülök a tűz körül, egy kunyhó vagy egy barlang
bejáratánál, és mesélem a réges-régi történeteket: szavakkal, mozdulatokkal, zenével, varázslattal.
Lehet, néhány száz éve megégettek volna ezért.
Persze a 21. században élek, valahogyan be kell gyömöszölnöm magam ezekbe a keretekbe. De
minden eddigi utam, amit választottam, ide vezetett. A megszámlálhatatlan mennyiségű könyv
olvasása: mesék, versek, kamaszkönyvek, irodalom, krimi, szinte mindenevő voltam. A cserkészet, és
az életadó tábortüzek. A folklórkutatás a néprajzos szakdolgozatomban, a mesekutatás a
magyarosban. Az éneklés, a furulyázás. Az irodalom tanítása. Az esti mesék a gyermekemnek. Az írás,
idestova harminc éve, mióta írni-olvasni tudok.

Stenszky Cecília

A mesemondók ősi közössége


Most megtaláltam végre a saját céhemet. Mesemondó vagyok, a világ többi részén storytellernek
hívják. Mesélek hagyományos magyar népmeséket, európai népmeséket, más kultúrák meséit.
Mesélek mítoszokat ismert és ismeretlen kultúrákból. Mesélek minden fajta történetet. Kutatok,
természetesen, hiszen legmélyebben az európai mivoltomba és a magyarságomba vagyok a
legmélyebben belegyökerezve. De mindazt, amit olvasok, majd elmesélek, átszűröm önmagamon is
— művész is vagyok: előadóművész.

Mesélek kicsiknek és nagyoknak.
Mesélek élő szóval: ott és akkor jön létre a varázslat, melyet a történet hoz létre általam a hallgatóság
lelkében.
Mesélek énekkel, tánccal, dobbal, furulyával, dorombbal, szavakkal és szavak nélkül.
Mesélek saját történeteket, és minden történetben benne vagyok én magam is.

Miért mesélek?

A mesék és történetek életet adtak nekem is, és erőt nyújtottak akkor, amikor a legnagyobb
szükségem volt rá. Mindenkinek van története. De akinek nehéz megfogalmazni, annak segítenek a
hagyományos történetek: másokkal is ugyanez történt, száz éve, ezer éve, tízezer éve. Nem vagyunk
egyedül a fájdalmunkkal, a nehézségeinkkel, az örömeinkkel.
A mesék mesélése és hallgatása egyaránt azt a megfogalmazhatatlan és láthatatlan valamit érinti meg
bennünk, amit általánosan lélek szóval jelölünk, és amely nem öregszik. A lélek meghallja a mesét, és
kiválasztja azt, amelyikre éppen szüksége van. A történetek gyógyítanak: lassan és óvatosan, és
nagyon mély rétegeinkben.
Hallgassunk hát.