Blog

Sötét anya

sötét anya

Sötét anya: az öregasszony archetípusának két arca

A sötét anya egy bennünk élő archetípus. Nőként sokféle szerepben vagyunk akár egyszerre is, de életünk során végigmegyünk a fiatal lánytól a szeretőn át az anyáig (még akkor is, ha nem szó szerint), majd a bölcs asszonyig – melynek egyik aspektusa a jóságos nagymama, a másik, kevésbé elfogadott, a sötét erdőben lakó vasorrú bába. Lásd Baba Jaga alakját az orosz varázsmesékben, de a magyar népmesékben is bőven megjelenik ez a kettősség egyszerre az öregasszonytól, aki segítséget ad a főhősnek, de aki, ha nem viselkedik vagy akár csak nem beszél tisztességesen, akkor képes a főhősből álhőst csinálni.

„Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, mert különben bekaptalak volna!”

A sötét anya van a legközelebb az élet végső határához. Amikor már majdnem fellebben számára a függöny, amikor egyszerre van jelen a két világban, amikor már a hétköznapi dolgok elvesztik a jelentőségüket, és a belső erő megnő, mert szükség van rá az utolsó utazáshoz – akkor láthatjuk igazán a sötét anyát.

Sötét anya a mítoszokban – a pusztító női erő

De sötét anya mint a nő pusztító aspektusa is megjelenik, elsősorban a mítoszokban. A tomboló istennők, mint például a hindu Káli, az egyiptomi Szahmet, a buddhista Fekete Tara vagy a sumer Ereskigál mind-mind ennek a világokat elpusztítani képes erőnek a kifejeződése. És ezekre időnként szükség van. Különösen most, amikor a világban élő férfiak egy része még mindig úgy gondolja (nyíltan, vagy burkoltan, akárhogy is fejezi ki szavakban az ellenkezőjét), hogy a nők alsóbbrendűek pusztán attól, hogy nők. A határt húzó haragra nagyon is szükségünk van: eddig és ne tovább.

Mítoszokban, mesékben, történetekben sokszor könnyebb befogadni a valóságot, mert kevésbé direkt, mint ha valaki közvetlenül az arcunkba mondja a kéretlen tanácsait. A történetek szelídek, és ahogy a gyermek is csak annyit ért meg belőle, amennyire ott és akkor szüksége van, a felnőttek is tudnak gyógyulni egy-egy történet vagy műalkotás hallatán. És ez a másik oka, hogy szükségünk van a történetekre és a műalkotásokra. A versekre. A festményekre. A zenére. A regényekre. Egy filmre. Valamire, ami egy másik ember lelkéből kiszakadt, megformálódott, elaborálódott, és megtalálja az utat a mi lelkünkhöz; a katarzis pedig tisztít és gyógyít.

Sötét anya az életünkben

Magyarul talán nem a bölcsesség az első asszociációnk a sötét anyáról. Inkább az, hogy valami nehéz, valami fájó, és valami bántó. Valami nem jó az anyánkkal kapcsolatban. És lehet, hogy sokan hordoznak anya-sebeket magukban, észrevétlenül vagy küzdősen. A transzgenerációs sérülések léteznek, és van, hogy a sötétség elborít. Anyánk adta az első mintát a szeretetre az életünkben, és bár bizonyára mindenki azt tette, ami akkor tőle legjobban telt, ez nem mindig volt ideális, és a sötétség a gyerekkorunkban is jelen van, kinek így, kinek amúgy: mind megkapjuk a hátunkra a málhát.

A sötétség azonban termékennyé tehet. A magzat a méh sötétjében és csendjében növekszik. Egy életre szóló seb, sérülés, ha szembenéz vele az ember, erővé válhat. A kintsugiban a japánok arannyal teszik értékessé és egésszé a törött cserepet. Az alvilágból ha kijutunk, akkor erősebbé válunk, mint valaha, és életet adunk, mint a termékeny fekete föld, melyről annak idején Egyiptom elnevezte magát: Kemetnek.

Ilyen termékeny sötétséget írtam a verseimbe az elmúlt harminc évben. Sötét anya címmel jelent meg az első verseskötetem. A kötetet itt lehet megrendelni. A borító megint egy másfajta anya-képet mutat: a gyógyult női vonalat. De nem elemzem szavakkal, figyeljétek meg Száler Tímea gyönyörű festményét – ő illusztrálta a verseket. A címadó költeményt itt olvashatjátok.

Sötét anya

Keljen fel, mama, mosdatás jön.

(sose öregedj meg, lányom)

Tiszta a pelus, vagy kicseréljem?

(mint erdőben a vadnyom)

Fogadjon szót, én csak jót akarok!

(enyém ez a pőre test és élet?)

Először felül, aztán alul is.

(hol hibáztam el? és ki téved?)

Ne sírjon, ez az élet rendje, mama

(mit kiabálnak annyit, jaj, hideg)

Kérek szépen egy tiszta törülközőt!

(a barackot ugye megmetszitek?)

Nem mehetünk ki a teraszra most!

(én figyelek? engem figyelnek?)

Vigyázni kell, meg ne fázzon, mama!

(de jó, hogy itt vagy. én is szeretlek)