Esti mese-improvizáció- sorozat: Nyulacska a holdban
Hogyan találj ki mesét? Én időnként – egyre gyakrabban – eleresztem magam az esti mesék kapcsán. Tudom, hogy nem mindenki gondolja magáról, hogy képes szóban improvizálni, de nekem meggyőződésem, hogy bárki képes lehet erre, ha nekiszánja magát. Egészen kicsi gyermekkel is el lehet kezdeni játszani a mesékkel. A következőről van szó: Elkezdtem az egyik este egy mesét a nyulacskáról, aki a holdba vágyik. Ez még egy régi kedves mesém szüzséjére épült, ahol a róka és a borz vágyik a holdba, végül a borz kitalálja, hogy ő inkább maradna a földön.
Ebben a mesében azonban a nyulacska a sas segítségével eljut a holdra, és nagyon tetszik neki ott. Leírtam a hatévesnek részletesen a holdat, ami az én fejemben van: nagyon hasonlít a földre, mert itt is van egy csomó állat és növény, de minden ezüstös-kedves esti fényben fürdik, az én belső világomban.
Ezután minden este hozzátettem valamit: egyik este a föld (hold)alatti óriás gilisztákkal kötött barátságot a nyulacska, másik este a holderdőben leste meg a táncoló sünöket, vagy az óriás kőrisfán lévő mókussal kötött barátságot (elnézést, szakmai ártalom, nem lehet elég korán kezdeni a mítoszok megszerettetését…), de olyan is volt, hogy láncmese-szüzsét kevertem bele (az álmokat-hozó, iránytűként funckionáló holdvíz-tükörhöz először föld kell (agyagtál), ahhoz tűz, ahhoz fa, nyulacska szép sorban türelmesen megkér mindenkit, aki a sorban jön.
A lényeg a következő: szabadon eresztem a fantáziámat. Tehát ha a mesében az jut eszembe, hogy vaslábos, akkor a nyulacska a következő percben egy repülő vaslábosban repüli körbe a holdat, vagy vacsorát főz barátjának, a félénk sárkánynak.
Hogyan találj ki mesét? Alapok
Nincsenek szabályok, bár vannak alapok. Van egy stabil főszereplő, akivel epizódszerűen történnek a dolgok, és ha nem maradnak ki napok, akkor folytatásos történet lesz a dologból. Ha elfáradok, akkor azt mondom: hogy mi történt ezután, holnap kiderül. Ilyenkor szoktak a legjobb dolgok eszembe jutni: holnap elmesélem, hogyan találta meg a magányos szarvas az anyukáját, és hogyan segített neki ebben a nyulacska.
Ehhez persze az is kell, hogy holnap tényleg elmeséljem. És nyerek egy nap haladékot – úgyis ott és helyben találom ki, szóval inkább a pihenésben nyerek pár percet. És olyan mindegy, mit mesélek – mert én mesélem.
Nem árt, ha van némi ismeretünk, hogy hogy néznek ki a mesék, mert a legfáradtabb pillanatokban nyugodtan lehet kapaszkodni az ismert struktúrákba, ilyenkor nyújtanak nekünk a legnagyobb segítséget a gyerekkorunkban hallott történetek. Kövessük őket, vagy térjünk el tőlük tetszés szerint. És persze az se gond, ha nem olvastunk – vagy hallgattunk – (még) elég mesét. Ezen sosem késő változtatni.
Találj ki mesét egyszerűen: a nap leírása
Ami miatt semmiképp nem érdemes aggódni: hogy nincs konfliktus. Egy komolyabb történetben persze kell valami konfliktus, de anélkül is tud jó lenni, különösen a kisebbeknek, nekik elég a naphoz kapcsolódó történeteket, elemeket belerakni. Sokszor még én is ezt teszem, ha aznap történt velünk valami, mondjuk hallottunk csöveket morogni a falban, akkor a nyulacska háza csöveinek a mackójáról mondtam mesét aznap, akivel találkozott, miután mágikusan lekicsinyedett (a ház csöveinek a mackójáról egyébként egy dél-amerikai költő írt egyszer egy verset).
Ha látjuk a belső szemeink előtt, ami történik, az szuper. Ha nem, majd a gyermek segít, és kiegészíti, belekérdez, rátalál a folytatásra. Csuda egy játék ez, nem érdemes véresen komolyan venni.
Egyébként van egy egész workshopom a témára. Ha érdekel: keressetek.
