Nagy élmény volt még az elmúlt időszakban, hogy két mesemondó workshopon is részt vehettem. 

Az egyik áprilisban volt Bumberák Maja szervezésében, Storytelling and personal objects címen tartott egy négy órás workshopot Ivanir Sibylla Hasson, egy lenyűgöző személyiségű norvég mesemondó. Volt csoportösszerázó bemelegítő játék, és főleg mentális munka, sok, rajzzal, és elképesztő mélységű párbeszédekkel és megosztásokkal. Nagyon sokat tanultam magamról is, a történetmondásról is, és erről a határterületről – olyan volt, mintha történetek születésénél bábáskodnék. És tényleg. Páratlan élmény volt az egész, az első perctől az utolsóig. 

A másik workshopot Danielle Bellone tartotta, Zalka Csenge meghívására, és a Budapest Pride kapcsán (is) a New Trad mesékről volt szó: Az elfogadás meséi címmel – részletes beszámoló Csenge blogján. Engem nagy örömmel töltött el, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy azt gondolom, én is a „nép” része vagyok (néprajzosként szintúgy, mint mesemondóként), és nem állt meg a népmesék születése a felgyűjtésük pillanatában, száz-százötven évvel ezelőtt, hanem én is megtehetem, hogy a hagyományos elemekből és szerkezettel létrehozhatok én is meséket – olyan témákról is, amelyek itt és most érdekesek számunkra, és számítanak. És hogy ezeket útjukra lehet bocsátani. És hogy még mindig könnyen megy az alkotás, akár mással együtt is. Danielle szintén elképesztő vitalitású és lenyűgöző egyéniségű ember – úgy tűnik, a mesemondás minden szinten életet ad. Nagyon hálás vagyok nekik (és a gyerekvigyázóknak), hogy részt vehettem ezeken, hogy hallhattam mesélni őket, hogy kicsit szívhattam a nemzetközi mesemondók életének levegőjéből.