A tulipán mint a mesemondó szimbóluma

A tulipán már gyerekkoromban meghatározó virágom volt. Édesanyám sokszor mesélte,
hogy mikor hazajött velem a kórházból a születésem után, kis piros korai tulipánnal volt teli a
kert. Tulipánvirágzáskor születtem.

A gyermek és a tulipán

De volt egy másik élményem is. Ugyanebben a kertben, ugyanezekkel a tulipánokkal.
Gyermek voltam, még általános iskolás, és már akkor is hajlamos voltam a szemlélődésre,
amikor egy tavaszi napon a kertben játszottam. Akkor ugyan még zoológusnak készültem és
világutazónak, írónak és mítoszkutatónak; ez utóbbi hármat azóta valóra váltottam, ha kicsit
más formában, az állatok helyett pedig a növények csodálatos világára került át a figyelmem.

A játék közben egyszer csak rácsodálkoztam a tulipánra (nem volt ez meglepő fordulat,
folyamatosan ezt csináltam, és csinálom ma is). Megálltam. És tovább játszottam
gondolatban: milyen lehet tulipánnak lenni? Milyen lehet egy helyben állni, a földbe
gyökerezni hagymástul, száramat magasra tartani, kelyhemet kinyitni? Annyira átjárt a tulipán-
lét, hogy egy novellát is írtam róla Földbíró tulipán címmel: amikor a földet tartó sárkányt az
emberek tudatlanságukban és gőgjükben el akarják pusztítani, de az nem újabb csapást küld
rájuk, hanem tulipánmezővé változtatja őket.

Végül egy útkereső év végén írtam egy mesét Tulipán királylányról, aki a Nap pitvarába megy,
mert elrabolták a napot, elfonnyasztották a szép, gyógyító kertjét, és ő az, aki hosszú utat
bejárva helyreállítja a világ rendjét és a gyógyító kertje épségét. Ahogyan a művészet és a kultúra teszi.

A tulipán szimbólum

A tulipán a nőiesség szimbóluma volt mindig: törékenyé s
szépséges, de erős is: ereje a gyökerében: a hagymájában van (a hagymáról pedig eszünkbe
juthatnak a rétegek), de minden évben, amikor eljön az ideje, a maga ritmusában látszólag a
semmiből az ég felé tör, és megmozdítja a zsigereinket is: tavasz van, annak minden gyógyító
erejével, régit kisöprő erejével, megújításra hívó energiáival. A tulipán vad formájában is
létezik valahol Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában, Tulipa sylvestris, erdei tulipán néven, sőt, magyar tulipán is van. Nálunk főleg kerti virág: ott terem meg, ahol valaha valaki elültette a hagymáját a maga apró
édenkertjébe. Nem haszonnövény: nincs gyümölcse, csak szép. A virágnak azonban szépsége
is táplál, csakhogy másként, mint a gyümölcs: a lelkünk szépségre áhítozó részét szólítja meg.
Ahogy az irodalom. Ahogy a történetek. Ahogyan a kultúra és a művészet.

Ez vagyok én: Tulipán királylány. Ezek a meséim: a Tulipános mesék. A logót jó barátom,
Saitz Zsuzsanna készítette. 

Benne van a nap, a hold és a csillagok. 

Benne van az újhold új erőt adó sötétsége, benne van a virág ég felé törekvése, benne a kinyílás, benne a körforgás. 

Ha ezt látjátok, tudjátok már: mesélek valamit. 

Foglaljatok helyet, nézzetek körbe itt, nálam. Van számotokra néhány szép történetem.